A tavalyi füzetünk mellékleteként megjelenő különszámunkban az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei és áldozatai előtt tisztelegtünk. A Prológus egy rendhagyó különszám, amely mind kivitelezésében, mind hangulatában elkülönül a többi X-Embörök képregénytől, de mégis egy ikonikus szereplő múltjának egy fontos eseményére derül benne fény.
Ma, a forradalom 61. évfordulóján online is elérhetővé vált, fogadjátok szeretettel!
Na, szevasztok! Eltelt az ősz és a suli első hónapja, és mivel – mint azt már párszor jeleztük – van az alkotógárdában olyan, aki suliban dolgozik (több különbözőben egyszerre), nem is nagyon van jelentenivaló. De mivel azzal sem akarjuk kiszúrni a szemeteket, hogy, hát, jól van, haladgatunk. Ezért nézzünk most meg egy képet a Baromfivész 2. részéből!
Az intróhoz készült, ami mint ahogy eddig minden részben, most is a főbb szereplőket és ezek várható szerepét mutatja be röviden.
A képen az X-Embörök hárman szerepelnek, mert ugyebár ők a kezdőcsapat, és a történet második részében bár Dögállat még mindig viseli az egyenruhát, a szerepe kisebb lesz, mint az elsőben. Egyszemű Óriáson viszont már látható az első proto-vizorja, amit egy hegesztőpajzsból alakítottak ki számára, ez ebben a füzetben fog debütálni. A többi szereplő közül pedig ezúttal nem a lincselő vidékieket, hanem az új ellenfeleket, az atavisztikus baromfiakat emeltük ki.
A Baromfivész 2. részében újabb mutáns baromfi-szörnyek jelennek meg – illetve ketten már megjelentek az 1. rész 19. oldalán, de ott még csak a lábuk látszott. Remélem, mindannyian láttátok a képen, hogy az két, egymás mellett álló madár egy-egy lába, és nem egy csámpás példány lába közül látjuk az árnyékszéket a háttérben. Nos, ezek az új ellenfelek a Pepitaraptorok, akik leginkább fölmutált házi gyöngytyúkok – ami a sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris) háziasított változata – és azon belül a fajtájuk magyar parlagi gyöngytyúk. Erről talán érdemes tudni, hogy a génmegőrzés és fajtafenntartás miatt összegyűjtött tenyészállomány elődei éppen az alföldi tanyavilágból származnak, ahol történetünk is játszódik.
A nagyobb szerepet játszó példányok közt van egy fehér tollú – ami a magyar gyöngytyúknál igen gyakori színváltozat – ami abban mutat a többieknél hangsúlyosabb atavizmust, hogy a szárnyai még sokkal inkább karokká fejlődtek. Persze mindegyiküknek vannak karmos ujjai a repülésre már teljesen alkalmatlan mellső végtagjaikon, de a fehérnek a szárnyán már toll is alig van. Egy másik példánynak fogai vannak, a harmadik pedig egy olyan torzulást kapott, hogy a csontos sisakja megkettőződött.
De van a csapatban még két példány, akik ezeknél is torzabbak. Náluk a háziasított fajta helyett vadon élő afrikai gyöngytyúkfélék külső jegyeiből szemezgettünk. Így a lilás bőrű, vörös szemű példányt a kékes dísztollaival a keselyűfejű gyöngytyúkról (Acryllium vulturinum) mintáztuk, ami csak mint egzotikus madár fordul elő nálunk – például a debreceni állatkertben néhány éve biztosan volt néhány példány – és másutt sem háziasították. A tollbóbítás példánynál pedig – akire az alkotógárda a képregény készítése során, egymás közt csak Elvisként utalt – a búbos gyöngytyúk (Guttera plumifera) illetve a bóbitás gyöngytyúk vagy kontyos gyöngytyúk (Guttera pucherani) vonásait vettük alapul, persze némelyiket megtartottuk, másokat meg nem. Voltak még egyéb ötletek, és ezek némelyike még további vad gyöngytyúkfélék egyes vonásaira is épített volna, de egyelőre úgy tűnik, hogy a történet nem kívánja több példány szerepeltetését. Persze még hátra van a történetet lezáró nagyobb akciójelenet, ahol akár még újabb példányok fölbukkanása sem kizárt.
A történet főszörnye pedig továbbra is a Pulykaszaurusz Rex, ami természetesen egy fölmutált házi pulyka (Meleagris gallopavo domesticus). Méghozzá egy magyar bronzpulyka, ami egyébként pont úgy néz ki, mint a standard bronzpulyka, csak jóval kisebb, mert a magyar parlagi pulykával keresztezték. Mivel azonban nincs mellette egy fölmutált standard bronzpulyka, így ez az amúgy sem éppen lényeges különbség nem látszik.
Egy hónap múlva újra jelentkezünk, remélhetőleg akkor már a 9. Szegedi Képregényfesztiválról is lesznek híreink. Addig is minden JÓt, és vigyázzatok magatokra!
Helló mindenki, újra itt vagyunk! Illetve itt voltunk eddig is, meg volt, aki éppen nem itt volt, mert nyaralt, de aztán visszajött, és akkor megint itt volt... mindenesetre most már vége a nyaralásnak, és sajnos egyúttal a nyárnak is. Ami azt is jelenti, hogy kipihenten és föltöltődve vágunk bele újra a képregényes munkába, és azt is, hogy a nem képregényesbe is, amitől majd aztán a képregényesre megint alig marad idő és energia. Kedv igen, de sajnos az nem elég, nagyon kellene a másik kettő is.
Ami ebben a hónapban nem munkára, nyaralásra meg alkotásra ment el, abban részt vettünk a Szegedi Képregény Börzén, és a nyilvános helyen elkövetett Képregényolvasás Napján. Ezek így néztek ki:
Akárhogy is, közben a Baromfivész 2. része szépen halad az elkészülés felé, és közben egyre határozottabban kezd körvonalazódni egy újabb, a történetben ismét mint képregény a képregényben megjelenő Vad Hortobágy jelenet. Ez jó hír lehet azok számára, akiknek az előző füzetünkből csak az tetszett, és talán a többiek is örülnek majd neki. Új szereplők és új szörnyek is várhatók benne, és egy kicsit továbbkövethetjük a gémeskút-monolit tetején egyensúlyozó Aargh-Pad történetét. Egy kicsit. Majd erre még visszatérünk. Ami pedig úgy általában a Baromfivész 2. részét illeti, a történet véget fog benne érni. Mármint nyilván az X-Embörök első számottevőbb kalandjáról van szó, amit az évek során sok másik követett, és így igazából az egész csak a történet kezdete. Abban az értelemben fog véget érni, hogy magának a kalandnak van a füzetben egy lezárása, és így nem követi majd Baromfivész 3. rész. Az eredeti elképzelések szerint már második sem lett volna, de ahogy íródott a történet, hamar rájöttünk, hogy annyi oldalt kíván, ami nem fog kényelmesen elférni egy füzetben. És ehhez jött még az a szerencsés véletlen – vagy hát, ki tudja, véletlen-e az ilyesmi? – hogy a megfelelő helyen volt a történetnek egy olyan pontja, amelyiknél ketté lehetett vágni.
Viszont, ami itt szerencsésen kijött, az korántsem biztos, hogy máskor is így alakul – akkor lehet, hogy mégis véletlen? – például a 15 éves jubileumra tervezett Nagyon Nagy Kiadásunk története is ott tart, ahol már majdnem túlságosan is Nagyon Nagy egy füzetbe, viszont nem lehet igazán jól megfelezni. Jelenleg a cselekményvázlat már majdnem olyan hosszú, mint a Baromfivész két része együtt (természetesen csak a történethez tartozó képregény-oldalakat számolva, a cikkeket, reklámokat és az 56-os különszámot nem), és ebben az a legdurvább, hogy a története az eredeti tervek szerint csak egy kis nyolcoldalas különszámban lett volna kidolgozva. De aztán újabb ötletek és újabb szálak jöttek, és most aztán kapkodhatjuk a fejünket, hogy mikorra lesz kész és hogy fogjuk kiadni. Most még tényleg nem tudjuk, de gondolkodunk rajta. És közben majd befejezzük a Baromfivészt, és aztán nekiállunk, és közben is gondolkodunk rajta, hogy majd hogyan is lesz. És majd havonta értesítünk benneteket róla. Legközelebb egy hónap múlva.
Helló! Üdvözlünk minden érdeklődőt, ez itt a júliusi helyzetjelentés, és rögtön bele is vágunk. Nem csináltunk semmit. Jól van, ez így nem igaz, mert igazából csináltunk. Először is, nyaraltunk, mert azt nekünk is kell. Aztán a Baromfivész 2. részén dolgoztunk egész hónapban, méghozzá olyan megfeszített tempóban, amilyenben már régen nem. És ennek meg is van az eredménye: a képregény elkészítése szépen halad. És aztán még egy nagyon fontos esemény volt, amiről mindenképpen beszámolóval tartozunk. Kedves barátunk, Köböl György meghívására részt vettünk a Jánossomorjai Városi Könyvtárban rendezett 3. Képregény Küldetésen, méghozzá – és aki nem szeret minket, vagy amit csinálunk, az most köpjön – sztárvendég. Az eseményről természetesen csak szuperlatívuszokban beszélhetünk... illetve, éppen komparatívuszokban is... és mivel akad egy-két nyelvész az alkotógárdában, ha összerakjuk, amit annak idején tanultunk, akkor talán még 30-40 különböző "-ívuszban" is, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy szenzációs közönségünk volt: a legkisebbektől a legnagyobbakig, egytől egyig mindenki örült nekünk, és kíváncsi volt a mondanivalónkra. És a gyerekek is olyan kérdéseket tettek föl, a képregények készítésével, illetve a már olvasható epizódok tartalmával kapcsolatban, hogy ennyire intelligenseket ritkán hallunk. Aztán a végén úgy jöttek oda dedikáltatni meg közös fényképeket készíteni, mintha nem is tudom, kik lennénk. Rekreáltuk a Gonosz Két Útja kötet borítóképét, és a városban még a Baromfivész 1. részében szereplő traktort is megtaláltuk. Hihetetlen jó volt. És mindehhez csak át kellett utaznunk az ország másik végébe. Bár idehaza is így örülnének nekünk! Köszönjük szépen a vendéglátást, a remek napot és az élményeket!
Ami pedig a következő hónapot illeti, akkor is folytatjuk a nyaralást is és a képregényen való munkát is, és majd a végén újra beszámolunk. Addig is mindenkinek élményekben gazdag nyarat és jó pihenést!
És már el is telt az év fele. Bár azt mondhatnám, hogy az idei terveink megvalósításának is megtörtént már a fele, de ahogy az már lenni szokott, ettől még igen messze vagyunk. De szépen haladunk a Baromfivész 2. részével, és a nyár folyamán igyekszünk még rákapcsolni. Aztán szintén szépen, de sokkal inkább szépen lassan haladgat a jövőre tervezett Nagyon Nagy Kiadás is, és közben akarva, akaratlan, szóba került az is, hogy mi jöjjön majd utána? A lehetőségek palettája igen széles és színes, és nekünk csak válogatni kell... illetve nem csak válogatni, utána meg is kell csinálni. Szóval nem egyszerű, és föl is merült, hogy esetleg kellene egy Facebook-os szavazás, hogy Ti, rajongók mit szeretnétek következő X-Embörök projektnek. Aztán ezt gyorsan el is vetettük, mert szavazás ide vagy oda, úgy is mi választunk. Tehát egyelőre Baromfivész 2. rész, utána Nagyon Nagy Kiadás, utána valószínűleg nagyon ki leszünk merülve, ezért pihenésképpen esetleg egy újabb Mutánslányok naptár, aztán esetleg az első kötet epizódjainak újrakiadása, és aztán... na, ez az igazán izgalmas rész... esetleg valamilyen formában második kötet. Biztosan nem pont olyanban, mint az első, de az még egyáltalán nem biztos, hogy akkor mégis milyenben. De akkor is, egyelőre az is hír, hogy eljutottunk odáig, hogy már az előre látható tervek között szerepel a Mutkósítás történetének folytatása. Majd meglátjuk.
Aztán be kell még számolnunk a hónap képregényes rendezvényeiről.
Két újabb vidéki eseménnyel bővült a paletta, az emődi és a kaposvári képregényes programokkal. Sajnos az előbbit nem állt módunkban meglátogatni, de reméljük, jövőre ott tudunk majd lenni. Kaposvárra ellenben eljutottunk, és reméljük, hogy jövőre is sikerül, és hogy talán addigra majd nagyobb közönséget vonz az esemény. Köszönjük a lehetőséget.
Illetve ezúton kívánunk még sok sikert Köböl György barátunknak a Jánossomorjai Városi Könyvtárban rendezett Képregény Küldetéséhez!
Más. Kedves barátaink, a Fabulous Industries alkotói a magyar képregényeket bemutató sorozatukban földolgozták az X-Emböröket is:
Nekünk nagyon tetszett, büszkén vállaljuk a benne elhangzottakat, és a csapat egyéb videóival együtt jó szívvel ajánljuk a megtekintését mindenkinek. Nagyon örültünk az ez után érkező dicsérő hozzászólásoknak és megkereséseknek.
Voltak azonban a videó alatti komment szekcióban olyan hozzászólások is, melyek közül itt közlünk egy kis "Best of" válogatást, és hozzáfűznénk ezt-azt. Előre szólok, hogy akinek nem inge, az tényleg ne vegye magára! Íme:
Ezért tuti fizettei (sic) neked.
Végig se néztem de ment a like mert te csináltad.
ez ultra gáz, te jó ég, én érzem magam kellemetlenül magam, fú (sic)
ha a karakterek lopottak akkor a tortenet is
Koppincs fosrakás.
Nekem ez annyira nem tetszik, egyediség pls (sic)
Mintha 2 10 éves kiadott volna egy X-Men paródiát, amit komolyan gondoltak.
Mondjuk ez az utolsó - bár nem annak szánták - tulajdonképpen dicséret. A többi viszont olyasmi, ami legalábbis egyszer megérdemel egy választ.
Először is, amit mi kiadunk a kezünk közül, az akkor is nagyon sok munka eredménye, ha esetleg nem tetszik. Ez a munka a több alkotó és ezek különböző időbeosztása miatt igen nehezen szervezhető össze, és tovább nehezíti az a tény, hogy a szabadidőnk egyaránt elég szűkös. De annak java részét erre fordítjuk. Azután mindezt úgy tesszük, hogy rá van írva a nevünk, és fölvállaljuk hozzá az arcunkat is, hogy "Igen, ez és ez vagyok én, és ezt csináltam." Innentől ugyanezeket a dolgokat, azt hiszem, a hozzászólóktól is elvárhatjuk, nevezetesen, hogy adja a véleményéhez a nevét és az arcát, és legalább annyi időt szánjon rá, hogy elolvassa, mielőtt koppintott, nyúlt vagy lopott dolognak nevezi.
Továbbmegyek, eddig az az általános tapasztalat, hogy aki vette a fáradságot, és végigolvasta, annak rendszerint tetszett. Nyilván volt olyan is, akinek nem. Az is általános tapasztalat, hogy minél intelligensebb egy olvasó, annál nagyobb valószínűséggel érti is meg az olvasottakat, és megint csak tisztelet a kivételnek, mert természetesen ilyen is van, de az intelligensebb olvasók az X-Emböröket szeretni szokták.
A különböző kulturális jelenségek és termékek magyarítása, különösképpen a paródia műfajában, gyakran előfordul, és elméletileg nem von le a kész termék értékéből. Gondolok itt olyasmire, mint az Ötvös Csöpi filmek, vagy Karinthy Frigyes: Így írtok ti c. kötete. De ha valami földolgoz valami már létezőt, akkor sem föltétlenül lesz az eredmény valami ötlettelen, lopott, koppincs vagy fölösleges, például mondjuk, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde c. drámai költeménye, amiben a Shakespeare-i vonatkozásoktól eltekintve is fölismerjük Árgyélus királyfi történetét, ami egyaránt ered a népmesékből és Gergei Albert művéből, ami viszont, ha jól tudom, egy olasz tündérmesére épül. Ezekkel csak arra szeretnék utalni – bő lére eresztem, mert nem hiszem, hogy bárki elolvassa; akit érint, az meg biztosan nem – hogy nem vall sem különösebb intelligenciára, sem jómodorra valamit, ami fölvállaltan valami már meglévőnek a PARÓDIÁJA, lopottnak, koppincsnak, nyúltnak, ötlettelennek, egyedietlennek és hasonlóknak titulálni, főleg akkor nem, ha ezt olyan teszi, aki nem olvasta el.
Ha valakinek az X-Embörök esetleg tetszik, az nem teljesen hihetetlen. Ha valaki nincs zsigerből – és gondolom, az elolvasása nélkül – lesújtó véleménnyel az X-Embörökről, az jelentheti azt is, hogy értette, és humorosnak találta. Van ilyen, tényleg. Nem következik belőle az, hogy a jó véleményéért fizettünk.
Azt is szeretném megjegyezni, hogy mi, az alkotók nagy büszkeséggel tekintünk a saját művünkre, nem utolsósorban azért, mert nemcsak a végeredményét, de az ahhoz vezető utat és a belefektetett munkát is látjuk. Nem érezzük magunkat kellemetlenül miatta, és főleg nem tartjuk szégyenletesnek. Ha valaki úgy érzi, hogy ezt illene, és vállalja, hogy ezt megteszi helyettünk – feltételezem, ő is úgy, hogy nem olvasta el – akkor nagyon köszönjük, de ne tegye. Nyugodtan szégyellje magát vagy érezze magát kellemetlenül amiatt, amit ő maga csinált vagy éppen nem csinált, ezt meg bízza csak ránk!
A pls (sic) ami, gondolom, a please modern változata akar lenni, a mi édes anyanyelvünkön kérem vagy kérlek formában szeret szerepelni. Aki pedig a fönti módon használja, az ne hiányolja az egyediséget! Különösen akkor ne, ha – és gyanítom így volt – ő sem olvasta el.
És még egy dolog: fosrakás nincs. Ha valami rakás, akkor az nem fos. Ha meg fos, akkor nem lesz belőle rakás. Avagy a tehénlepény sosem esik az élére.
Jövő hónapban újra helyzetjelentünk.
Na, az elmúlt hónapokban igencsak elfoglaltak voltunk a Baromfivész 2. részével, így ez a bejegyzés már vagy április óta csúszik, de most végre elkészült. Szóval, nagy örömmel mutatjuk be az X-Embörök első kötete – A Gonosz két útja – MÁSIK gonosz mutáns szupercsapatát, az akkor és ott magukat X-Emböröknek kiadó Haramiákat. A következő kimerítő dokumentációban az ott szereplő csapat korábbi inkarnációiról is szó esik, áthidalva ezzel azt a majd másfél évszázadot az Eisenstadt doktor ponyva és a 2003-as történések között. Ja, és még Dögkút is szerepel benne. Jó szórakozást!
Májusi helyzetjelentés
Érdekes dolog ez. A képregények általában egy rohadéknak állítják be Jokert. Mi a 13. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon két Jokerrel is találkoztunk, és mindkettő nagyon kedves volt. Illetve nemcsak Joker jelent meg az X-Embörök standjánál és/vagy vállalta a fotózkodást az alkotógárda jelenlévő képviselőivel, de számos más gazfickó és hős is. Mellékelünk is néhány képet a jobban sikerültek közül:
Ezen kívül a Fabulous Industries videójában is szerepeltünk (15:43-tól):
Sőt, a Fabulous Industries az áprilisi Szombathelyi Képregény Bazáron készült videójában is. Köszönjük, srácok! (12:57-től)
Aztán itt van még egy akkor és ott megkezdett ismeretségünk további folyománya: Németh Botond vlogjának újabb X-embörös bejegyzései:
X-Embörök – 5:44-től:
De az állandó fesztiválozáson túl, azért dolgoztunk is. Szépen halad a Baromfivész 2. része, egyre véresebb és erőszakosabb jelentekkel – majd másmilyen is lesz, de most éppen egy ilyen részletnél vagyunk – és ígéretünkhöz híven mutatunk is valamit. Természetesen még ez is változhat addig, amíg a nyomdába kerül, de már nem drasztikusan.
Ezzel el is köszönünk, mindjárt itt a nyár, amikor is rendszerint csak ritkábban jelentkezünk, de... nos, már egy ideje így is ritkábban jelentkeztünk. Szóval... majd hamarosan újra helyzetjelentünk, a többivel kapcsolatban meg egyelőre nem ígérünk semmit.
Sűrű és mozgalmas hónapon vagyunk túl, nyilván ezért is csúsztunk meg egy kicsit a helyzetjelentéssel. A legutóbb megmutattuk a készülő Baromfivész 2. rész borítójának egyik felét, most pedig nagy örömmel mutatjuk meg az egészet. Sőt, továbbmegyünk, és egy kis betekintést nyújtunk az alkotási folyamatba. Tehát a ceruzavázlat után itt láthatjátok a kihúzott, és a kifestett verziót is. Ezutóbbi azonban még messze nem a végleges, hiszen még számos részlet nem került a helyére, így a hidegben látszó leheletek, a hóesés és persze a cím és a hozzá tartozó egyéb információk.
Ami pedig a már ezeket is tartalmazó, a teljesen kész változatot illeti, azt majd legközelebb. De itt van néhány fotó, amelyeken szerepel. És ezzel meg is érkeztünk a hónap másik főtémájához: a Szombathelyi Képregény Bazárhoz. Bár kalandos volt az út odáig, de azért csak sikerült az alkotógárdának képviseltetnie magát, és ezt a kis standot összeállítani, amiről már ebédre el is fogytak a füzetek. A rendezvény minden szempontból sikeres volt, és reméljük, ehhez egy kis mértékben mi is hozzá tudtunk járulni. Ami pedig minket illet, ilyen jól szervezett és jó hangulatú képregényes megmozduláson már régen voltunk. És a közönség! Ennyi érdeklődő, ennyi dicséret és ennyi jókívánság is ritkán jut. Köszönet Kóbor Róbert és Farkas Balázs szervezőknek, Németh Botondnak, akitől remek értékelést kaptunk vlogjában, illetve a standunkat meglátogató minden régi és új rajongónak, vásárlónak és érdeklődőnek. Közülük a fotókon Köböl György és személyesen Batman is látható. Legyen még sok ilyen!
Ezen kívül haladtunk végre a képregénnyel is – éppen egy nagyon látványos üldözéses jeleneten dolgozunk – illetve szépen lassan alakult a múltkor beígért nagyobb lélegzetű dokumentáció is, amit hamarosan olvashattok. A következő tervezett csapatmegmozdulás a 13. Budapesti Nemzetközi Képregény-fesztivál lesz, ahová remélhetőleg szintén eljutunk, talán kevésbé kalandos úton. Na, akár eljutunk, akár nem, itt a rendezvény plakátja (illetve annak egy változata), rajzolta Haui József, színezte Pilcz Roland. Nemsokára újra jelentkezünk!
Utolsó utáni poszt, avagy Márciusi Helyzetjelentés
Miután többen is erek felvágásával fenyegetőztetek (vérmérséklettől függően ki a sajátjával, ki a miénkkel), elismerjük, ez a legutóbbi poszt csak vicc volt. Mégsem tehetjük meg a lelkes rajongókkal, hogy csak így szó nélkül lelépünk. És még kevésbé a legalább olyan lelkes ellenzőkkel. Bizony, mi rájuk is gondolunk! De azért, nem hiszem, hogy sokan elhitték volna...
Mi se hittük volna el. Éppen ezért nem is foglalkozunk az Áprilisi Tréfával tovább, hanem inkább rátérünk a Márciusi Munkára. Illetve... még egyetlen apróság, amitől a vicc talán más megvilágításba kerül. Tizenkét ún. szpojlert osztottunk meg egy hete, és az egyik nagyobb hülyeség volt, mint a másik, de velük kapcsolatban az volt az igazi tréfa, hogy nem volt mindegyik hülyeség. Hanem csak a tervek fele, míg a másik hat információ – értelemszerűen – tényleges szpojler volt, vagyis olyasmi, amit a közelebbi vagy sokkal inkább a távolabbi jövőben tényleg tervezünk az X-Embörök kalandjaiba beépíteni. De egyelőre nem áruljuk el, hogy melyik volt valódi, és melyik csak a cikkhez kitalált marhaság.
De most már tényleg rátérünk a helyzetjelentésre. Tehát azzal zártuk az idei első negyedévet, hogy alig maradt időnk és energiánk a blog következő posztjait előkészíteni, mert annyira belevetettük magunkat a Baromfivész 2. részébe. Nemcsak döntés született a fedélképről, de már maga a fedélkép is megszületett, és bár a múlt hónapban már említett wraparound-verzió készült el, most egyelőre csak az egyik felét mutatjuk meg, amin viszont végre láthatjátok azokat a szörnyeket, akikre az első részben csak utaltunk. Íme:
És nemcsak az első és hátsó fedélkép készült el, de már megkezdtük a tulajdonképpeni képregény rajzolását is, sőt az első oldalaknak már a kihúzása is halad. Ezen kívül pedig egy elég nagy lélegzetű dokumentáció is készült egy már a korábbiakban komoly szerepet játszó mutáns csapatról, amit hamarosan ti is olvashattok. Csak még néhány képpel földúsítjuk addig. A továbbiakban pedig az a terv, hogy április folyamán is folytatjuk a munkálatokat a képregényen, hogy minél hamarabb készen legyenek a vázlatai, és akkor nekiállhassunk a jövőre tervezett 15 éves jubileumi kiadványunknak. Ezen kívül persze a blogra fölkerülő írásokon is illene dolgoznunk, hiszen nemsokára esedékes lesz a 200. poszt is, és még addig is van sok mesélnivalónk. És még valami esedékes áprilisban, a Szombathelyi Képregény Bazár, amiről ugyan már legutóbb is szóltunk, de most újra kell. És amivel kapcsolatban továbbra is az a terv, hogy az X-Embörök alkotógárdája képviselteti majd ott magát. Már nagyon várjuk!
Minden eddigi tervünk változott, ugyanis olyan ajánlatot kaptunk, amire nem tudtunk nemet mondani: az X-Emböröket a teljes világukkal és minden elkészült vagy töredékes sztorijukkal együtt eladtuk a Disney-nek... el se árulom, hogy mennyiért. De az már forintban is elég lett volna, azok meg csak a dollárt ismerik.
Szóval most elköszönünk, és ha legközelebb hallotok kedvenc (anti)hőseitekről és (anti)antihőseitekről, akkor azt már nem tőlünk, hanem új gazdáiktól fogjátok. Ha pedig rólunk hallotok legközelebb, akkor valószínűleg valami trópusi adóparadicsomból jelentkezünk, ahol masszív nemdolgozással töltjük hátralévő gazdag napjainkat. Örülünk, hogy velünk tartottatok, köszönjük a lelkesedést és a támogatást, és ha ezután nem írtok, azt is megértjük. Ha meg mégis, akkor biztosak lehettek benne, hogy annyi nemdolgozás mellett is szakítunk rá időt, hogy ne válaszoljunk.
De, hogy ne érezzétek úgy, hogy nem is akarjuk elvarrni a szálakat, itt van néhány szpojler, amin rágódhattok, de aminek a sztorijáról így majd minden bizonnyal lemaradtok:
És még mennyi-mennyi ötletünk volt, amiből így már nem lesz semmi... de most már nem ezen kell gondolkodnunk, hanem csak azon, hogy Maldív szigetekre vagy Arubába költözzünk inkább. És egyelőre Molokain... mármint nem, mert az a lepratelepes... Oahun gondolkodunk. Viszlát!
Üdvözlettel: az X-Embörök egykori alkotógárdája
