Augusztusi helyzetjelentés
Helló mindenki, újra itt vagyunk! Illetve itt voltunk eddig is, meg volt, aki éppen nem itt volt, mert nyaralt, de aztán visszajött, és akkor megint itt volt... mindenesetre most már vége a nyaralásnak, és sajnos egyúttal a nyárnak is. Ami azt is jelenti, hogy kipihenten és föltöltődve vágunk bele újra a képregényes munkába, és azt is, hogy a nem képregényesbe is, amitől majd aztán a képregényesre megint alig marad idő és energia. Kedv igen, de sajnos az nem elég, nagyon kellene a másik kettő is.
Ami ebben a hónapban nem munkára, nyaralásra meg alkotásra ment el, abban részt vettünk a Szegedi Képregény Börzén, és a nyilvános helyen elkövetett Képregényolvasás Napján. Ezek így néztek ki:
Akárhogy is, közben a Baromfivész 2. része szépen halad az elkészülés felé, és közben egyre határozottabban kezd körvonalazódni egy újabb, a történetben ismét mint képregény a képregényben megjelenő Vad Hortobágy jelenet. Ez jó hír lehet azok számára, akiknek az előző füzetünkből csak az tetszett, és talán a többiek is örülnek majd neki. Új szereplők és új szörnyek is várhatók benne, és egy kicsit továbbkövethetjük a gémeskút-monolit tetején egyensúlyozó Aargh-Pad történetét. Egy kicsit. Majd erre még visszatérünk. Ami pedig úgy általában a Baromfivész 2. részét illeti, a történet véget fog benne érni. Mármint nyilván az X-Embörök első számottevőbb kalandjáról van szó, amit az évek során sok másik követett, és így igazából az egész csak a történet kezdete. Abban az értelemben fog véget érni, hogy magának a kalandnak van a füzetben egy lezárása, és így nem követi majd Baromfivész 3. rész. Az eredeti elképzelések szerint már második sem lett volna, de ahogy íródott a történet, hamar rájöttünk, hogy annyi oldalt kíván, ami nem fog kényelmesen elférni egy füzetben. És ehhez jött még az a szerencsés véletlen – vagy hát, ki tudja, véletlen-e az ilyesmi? – hogy a megfelelő helyen volt a történetnek egy olyan pontja, amelyiknél ketté lehetett vágni.
Viszont, ami itt szerencsésen kijött, az korántsem biztos, hogy máskor is így alakul – akkor lehet, hogy mégis véletlen? – például a 15 éves jubileumra tervezett Nagyon Nagy Kiadásunk története is ott tart, ahol már majdnem túlságosan is Nagyon Nagy egy füzetbe, viszont nem lehet igazán jól megfelezni. Jelenleg a cselekményvázlat már majdnem olyan hosszú, mint a Baromfivész két része együtt (természetesen csak a történethez tartozó képregény-oldalakat számolva, a cikkeket, reklámokat és az 56-os különszámot nem), és ebben az a legdurvább, hogy a története az eredeti tervek szerint csak egy kis nyolcoldalas különszámban lett volna kidolgozva. De aztán újabb ötletek és újabb szálak jöttek, és most aztán kapkodhatjuk a fejünket, hogy mikorra lesz kész és hogy fogjuk kiadni. Most még tényleg nem tudjuk, de gondolkodunk rajta. És közben majd befejezzük a Baromfivészt, és aztán nekiállunk, és közben is gondolkodunk rajta, hogy majd hogyan is lesz. És majd havonta értesítünk benneteket róla. Legközelebb egy hónap múlva.
