Eljött újra Március idusa, amikor is ünneplünk. Az alkotógárda egyik tagja, aki civilben pedagógus, egyszer megkérdezte a diákjait, hogy mit is ünneplünk akkor. Mire általános tanácstalanság volt a válasz, és csak akkor gyúlt fény a kis szemekben, amikor közölte, hogy: "Hát március 15-én történt, hogy Petőfi meg Bem a Nemzeti Múzeum lépcsőjén leszúrták Júliusz Cézárt!". Senki sem tiltakozott. Aztán persze elmesélte azt is, hogy ez nem így volt, és mi volt helyette. Arra sem tiltakoztak. Mert már nem figyeltek oda.
Az X-Embörök világa egy alternatív világ. Ott a történelem bizonyos eseményei kicsit másképp történtek, és ezért kicsit másképpen is emlékeznek meg róluk, általában ugyanazokkal a nevekkel, de máshová téve a hangsúlyokat. Így az X-Embörök világában fontos Nemzeti ünnep Július 28-a, a Kiegyezés Napja, és a Március 15-e meg nem annyira. Azonban abban a világban is van diaszpórában élő magyarság, akiknél megint máshol vannak a hangsúlyok, és máshogy ünnepelnek. Az alábbiakban az X-Embörök alternatív világának egy ünnepéről lesz szó, amelyet Szent Patrik ismert és Szent Urho sokkal kevésbé ismert ünnepe ihletett. Nem az volt a célunk, hogy az amerikaiakat butának állítsuk be, vagy olyannak, akik nem ismerik a mi méltán világhírű történelmünket, hiszen egyrészt nem tartjuk őket nagy általánosságban butának, másrészt meg mi sem ismerjük igazán az ő történelmüket és kultúrájukat, csak hajlamosak vagyunk rálegyinteni, hogy olyan nincs is. Ugyanakkor van egy tudományos vetülete az írásnak: minden képtelenség és már-már elmebetegnek ható képzettársítás mellett is, a történelmi és kulturális hagyományok ún. mitologizálódása valami ehhez hasonló módon történik. Szóval hintsük el a kultúra néhány elemét valahol, és rendszer lesz belőle. De még véletlenül sem olyan rendszer, amilyen ott volt, ahonnan az elemeket kiragadtuk. Komolyan! Mint ahogy Szent Patrik napján, aki a kereszténységet terjesztette az írek között, a magukat írnek valló amerikaiak az ír pogányságot megtestesítő Leprechaunnak (ír manónak) öltöznek. És azon sem botránkozik meg senki. Még Szent Patrik sem.
Szóval, aki képes és hajlandó rá, az szórakozzon jól ezen a vidám íráson, aki viszont nem, az inkább el se olvassa!
Happy St. Kossuth's Day!










Ezúttal az utcamutánsok társadalmának egy újabb különleges tagjával ismerkedhettek meg, a debreceni csapat vezetésében Dögállat utódjával, aki ráadásul egy fontos történelmi mutáns vérvonal képviselője. Bár eddig nagyobb szerepet csak a Dögállatról szóló dokumentációban kapott, mégis volt legalább két okunk, hogy vele is foglalkozzunk. Egyrészt nemrégiben dolgoztuk ki a magyar történelmet végigkísérő Jelenések Könyve életrajzát, aki egyik inkarnációja során közelebbi kapcsolatba került a Báthory családdal, és ez Zomok őseiről is elmondható. Másrészt meg a nemrég megjelent Baromfivész 1. részben, amikor a lincselők a jószágaikat pusztító szörnyeteg kilétét találgatják, fölmerül bennük többek közt a zomok – ott éppen zomoksárkány formában – is, mint potenciális gyanúsított. És bizony előfordulhat, hogy ezt a folklóralakot, illetve az Alföld nagy sárkánylegendáit nem annyira ismeri a nagyközönség. Ha ez esetleg így lenne, akkor most 

Mindent egybevetve végül is a januárban megkezdett tárgyalások folytatódtak, és némelyiknek már valamilyen eredménye is van, de ez vagy nem látható, vagy már igen, de még akkor sem mutatjuk meg. Mivel azonban valamit csak illene mutatnunk is... lássuk csak... itt van egy jó hír! Áprilisban új rendezvénnyel bővül a magyar képregényes megmozdulások sora, jelesül a Szombathelyi Képregény Bazárral, és az X-Embörök alkotógárdájának föltett szándéka, hogy legalább részben jelen lesz. Már alig várjuk, és ezesetben nem alig, mint picit, hanem alig, mint nagyon.
Bár a mutánslányokat bemutató sorozatnak vége, bizonyos (legalábbis biológiai) értelemben most mégis folytatjuk: tavaly megjelent füzetünk, a
Ahogy az már így év elején lenni szokott, az első hónap leginkább tárgyalásokkal telt, hogy mikor mi kerüljön ki a blogra – és a bloggal kapcsolatos egyéb ügyekkel is – illetve, hogy milyen ütemterv szerint kellene idén haladnunk az őszi képregényfesztre kitűzött új füzettel. Nyilván majd nem olyan ütemben fogunk, mert az még sosem jött össze, de ennek ellenére meg kell azt időben tervezni. És akkor van még esély B-, illetve C-terv kialakítására is, annak függvényében, hogy mikor és milyen jellegű akadályokba ütközünk. De az ütemterven kívül azért más is haladt az új füzettel kapcsolatban, illetve nem is csak haladt, de el is készült: a sztoribord. Szép, magyar szó, mi? Amúgy storyboard, de az se jobb. Sőt, ha azt írnám, hogy a layout készül, az se lenne jobb. Mindenestre a képregény kisalakú, nagyon vázlatos – csak az tudja kinézni, aki csinálta, és néhány hónap után már ő sem biztosan – elő-képregényéről van szó, amely lényegében arra szolgál, hogy lássuk, hogy a megírt jelenetek hány oldalt töltenek majd ki, és már a hozzávetőleges panel-szerkezetről is legyen valami fogalmunk. Ebből máris leszűrtük azt, hogy ha az idén is egy pont olyan oldalszámú füzetet szeretnénk kihozni, mint tavaly, akkor abba nem fog különszám kerülni, mert a fő-történet annyival hosszabb lett, hogy kitölti annak a helyét. Vagyis kereken kimondva ott tartunk, hogy a Baromfivész 2. része a szokásos 24 helyett, legalább 30 oldalas lesz! És ez még nem minden, mert nemcsak a szokásos alkotógárdán belül folynak a tárgyalások, de ismét megkerestük vendégművészünket, Vadas Mátét, hogy hajlandó lenne-e a 2. részt is földobni némi Vad Hortobágy jelenettel. Az első reakciók pozitívnak tűnnek. Másik fontos külsős tárgyalás is történt, szintén örömteli eredménnyel: megkeresésünkre Haui József (alias HaJó) vállalta, hogy nem is egy, de három saját készítésű rajzzal, Kertész Sándor pedig egy előszóval gazdagítja majd a 15 éves jubileumunkra készülő Nagyon Nagy Kiadást. Ezt most már nem szabad elcsesznünk!



