Júniusi Helyzetjelentés

És vége van már júniusnak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy itt az ideje a féléves helyzetjelentésnek. Hát ez piszok gyorsan eltelt, és töredékét se haladtuk annak, amit szerettünk volna, de azért...

Részt vettünk már az idén néhány képregényes rendezvényen, utoljára június 8-án, a II. Békés Megyei Képregénybörzén, és erről még nem volt alkalmunk beszámolni. Röviden: nagyon jó volt, és ezúton bíztatunk mindenkit, hogy az ezután következőkre látogassanak el Elekre! Nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak, és úgy, hogy fontosnak érezhessük magunka, és azt, amit csinálunk. Nem is szaporítom tovább a szót, itt egy video-összefoglaló róla:

Pusztai Dani és Váradi Gábor beszélnek benne az X-Embörök múltjáról, és az alkotás folyamatáról. Amiről viszont nem, hogy már egy ideje folyamatosan Gábor tartja a kapcsolatot a készülő Nagyon Nagy Kiadás vendégművészeivel (sőt, úgy ahogy van, nem esik szó erről a kiadványról), és ebben a hónapban is sikerült néhányuktól begyűjteni egy-egy rajzot. Most ezek közül mutatunk be egy elég különlegeset.

Egykori alkotótársunk, Ben (maradjunk csak ennél a művésznévnél), még az alkotógárda első hónapjaiban, azaz 23 évvel ezelőtt dolgozta ki Armpitman  karakterét (ez a név magyarul, ugye, Hónaljembert jelent, ami eléggé szarul hangzik, még akkor is, ha többé-kevésbé lefedi a lényeget, de természetesen van neki rendes magyar neve is: Bűzgödör). A figura egy az embereket öncélúan terrorizáló gonosztevő volt, aki egy bizonyos kapitányhoz hasonlóan, hosszú időt töltött egy jéghegybe fagyva, de ott egy szintén befagyott szovjet atomtengeralattjáróból szivárgó vegyianyagtól mutálódott, és életveszélyes bűzmirigyei fejlődtek. Olyannyira, hogy mikor kiszabadult, és először megérezte a saját szagát, az annyira orrfacsaró volt, hogy nemcsak az orrát facsarta le végérvényesen, de a szemhéjait is. Illetve az arcizmai is egy letörölhetetlen, torz vigyorba húzódtak, és a haja is égnek állt, és úgy is maradt. Emellett a bűz olyan intenzív volt, hogy minden textilt is lemart róla, így sokáig egy, valamilyen mitikus fémből (orikalkumból vagy adamantinból, valami ilyesmi) készült gatyát tudott csak viselni. Aztán voltak neki hasonlóan undorító bűntársai, és néhány rövid, amolyan fióknak készült képregényben is szerepeltek, még az X-Embörök közös kidolgozása előtt. És most, ennyi évvel később, Gábor megkeresésére, az azóta már jó pár éve Amerikában élő Ben, ezt a rajzot küldte (még színek nélkül), illetve ezt a kísérő-levelet (még ékezetek nélkül): 

"[...] az ihletről annyit, hogy arra gondoltam, hogy valahogy bele szeretném vinni Amerikát, mert hát ott vagyok, és hát mi más lehetne amerikaibb, mint az amerikai foci. Erről meg rögtön eszembe jutott a legenda, aki egy játék alatt négy touchdown-t is összehozott, amikor még a Polk High Panthers színeiben játszott:

Aztán mivel a karakter kialakulásánál olyan fontos szerepet játszottál, a tiszteletedre bal kezesre rajzoltam."

Rettenetesen hálásak vagyunk neki érte, csakúgy, mint minden egyéb vendégművészünknek, aki a kedvünkért tollat ragadott, nemcsak az elmúlt fél évben. De mivel itt mégiscsak az eltelt hónap, illetve a még hozzá tartozó fél év a fontos, ebben az időszakban is közel húsz vendégművész csatlakozott a projektünkhöz, különböző rendezvényeken, illetve egyre inkább digitálisan gazdagítva a Nagyon Nagy Kiadás szép lassan haladó oldalait. Köszönjük!

Nem is szaporítjuk most tovább a szót, fesztiválozunk, dolgozunk tovább is, hogy ne kelljen egyikünknek se egy szürke és unalmas, X-Embörök nélküli világban élnie. Élvezzétek a nyarat, és egy hónap múlva újra jelentkezünk!