Novemberi Helyzetjelentés
Üdv mindenkinek! Megint szerencsésen eltelt egy hónap, és ezúttal igen munkás volt, van is jelentenivaló bőven! Részt vettünk a 9. Szegedi Képregényfesztiválon, ami persze nemcsak azt jelenti, hogy a rendezvény napján ott voltunk, hanem egy kicsit a szervezésbe is belekotnyeleskedtünk. De a napján is ott voltunk, és ahogy a standnál mi is váltottuk egymást, úgy érdeklődők is jöttek egész nap.
Ezen kívül közös rajzolásra hívtuk föl a jelenlévő alkotókat, melyről viszont bővebben majd csak legközelebb számolunk be. Addig is azonban köszönet mindannyijuknak, akik részt vettek a munkában!
Mint az a fotókon látszik, a múlt hónapban beígért Nagyon Nagy Kiadás promó-anyagot sikerült elkészítenünk, és most egy kicsit ránézünk erre. A plakát maga – ami nem a készülő füzet címlapja lesz – így néz ki, nyilván sokan ráismernek majd, hogy a koncepció egy része a klasszikus Days of Future Past (magyarul A jövendő múlt napjai címen jelent meg) c. X-Men képregény borítóját idézi, és bár ez sok mindent elárul már előre is a történetből, azért számos kérdést nyitva hagy, és azokat még egy ideig mi sem bolygatjuk. 2016. áprilisában esett szó első ízben a 15. évfordulónkra készülő Nagyon Nagy Kiadásról. Akkor a fedéltervet mutattuk be, és annyit árultunk el, hogy a képen csak vázlatos körvonalakként szereplő alakok egy teljesen új X-Embörök csapatot jeleznek, mely a szokásos helyett ugrik be, miután annak tagjai egy küldetés során eltűnnek, és amelynek új tagjairól még egy ideig nem beszélünk. Na... most se fogunk. Viszont a következő örömhírünk a kibontakozó projekttel (ez most olyan divatszó) kapcsolatban az volt már idén januárban és februárban, hogy Haui József képregényes és rajzfilmes élő legenda, aki épp ekkortájt fejezte be nagyon sok év kihagyás után újra megjelenő Bucó, Szetti, Tacsi és Micike Kalandjai új, Drónok harca c. epizódjának megrajzolását, a Nagyon Nagy Kiadáshoz is készített néhány rajzot, amit akkor nem mutattunk be. Most viszont igen. Íme, erről van szó, amit aztán a kész képen sorból oszlopba kellett rendezni, hogy mindannyian jobban látszódjanak. És mivel annyi év után most új képregényük jelent meg, az ő képeik fölött az ELVESZETT-tet már fölülírta a MEGKERÜLT matrica. Ezúton újfent köszönjük a képet!
A képhez hozzájárult Vass Róbert barátunk, Ágoston a Nukleáris Baromfi megalkotója is, akinek (a Nyugat címlapjáról ismerős) a Mikes emlékérmet idéző Ágostont köszönhetjük. Köszönjük!
Illetve még két vendégművészt meg kell említenünk: Greg Seed és Vörös Édua egy-egy karaktere is megjelenik a plakáton, méghozzá központi helyen. Előbbitől az Árnyvadász c. képregény főhősét, Geryt, utóbbitól pedig az Utánam, fiúk! ifjú boszorkányát, Hettie-t kaptuk, és mindkettőt nagyon köszönjük!
És hogy mi dolguk lesz majd az eltűnt X-Embörökkel, illetve mindehhez hogyan is jön Prof és Mágnesvas, nem is beszélve a Homály Vajdáról? Majd idővel az is kiderül, addig viszont csak találgassatok, bízunk a fantáziátokban.
Más téma. Legutóbb megemlítettük, hogy a Baromfivész 2. rész végén a már bemutatottak mellett még két további fölmutált gyöngytyúk is megjelenik, és ezzel kapcsolatban arról volt szó, hogy most fogunk róluk bővebben értekezni. Nos, az egyikük, itt a támadó sorban balról a harmadik, a másik pedig jobbról a második. Egyikükből sem látszik itt valami sok, de ez egyelőre talán nem baj. Az első egy "szokásos" parlagi gyöngytyúk, a szokásos őshüllőszerű atavizmusokkal, csak neki ezekből kicsit több jutott, nevezetesen a csőre majdnem teljes egészében visszafejlődött, mindössze egy sornyi szarupikkely jelzi a helyét, és így egészen egy ragadozó ősgyíkét idéző, fogas szája alakult ki. A sisakja kisebb, mint a többié, a Numida meleagris sabyi alfajéról mintáztuk. És a bőrlebenyei is kerekítettek, ami szintén jellemző erre az alfajra, csakúgy, mint a magyar parlagi gyöngytyúkra. Másik őshüllős vonását egy 2012-ben leírt – bár a csontlelet már az 1960-as években előkerült – jurakori fajtól, a Pegomastax africanától kölcsönöztük, ez pedig a nyakát, hátát és farkát borító tüskék sora. Ami a másik példányt illeti, ő a csőr- és fogszerkezetét kapta a Pegomastaxtól, a többi részében a fekete gyöngytyúkról (Agelastes niger) mintáztuk, aminek egységesen fekete a tollazata, gyöngyminta nélkül, és sisak helyett kisebb (mondjuk, a búbos és bóbitás gyöngytyúkokéhoz képest lényegesen kisebb) tolltaraja van. A nyakán egy fehér tollgallért visel, amit mi leginkább a kondorkeselyűhöz kötnénk, de igazából a fehérmellű gyöngytyúk (Agelastes meleagrides) gallérjáról mintáztuk, illetve még az különbözteti meg a többiektől, hogy nem három, hanem csak egy szárnykarma van, ami viszont jóval nagyobb és veszélyesebb. Ez a két példány azonban csak röviden szerepel a történet drámai tetőpontját jelentő ütközetben, amin jelenleg is éppen dolgozunk.
Az idei utolsó helyzetjelentéssel pedig előreláthatóan egy hónap múlva jelentkezünk!
