Ha még emlékeztek a március 15-ei írásunkra, akkor nyilván nem fogtok meglepődni a mostanin. Ugyanis a magyar hazafias képregények – melyek legtöbbször Egyszemű Óriás rajongása kapcsán jelennek meg – nem merültek ki a 48-as sztorikkal.

Szóval itt az ideje – másik nemzeti ünnepünk – hogy megemlékezzünk az 1956-os forradalom eddig meg nem énekelt hőséről, maLVInról.

Hajtás után kép is lesz róla!

A név nem túl szuperhősi, de kitalálóinak jobb nem jutott eszébe, amelyben rejtett 56-os utalás lenne… mondjuk, a sziLVIa eszükbe juthatott volna… a Malvinról amúgy is egy csomóan azt hiszik, hogy fiúnév. Mindenestre egy szuperhősnőről van szó, aki a lyukas magyar zászló, és Power Girl szintén lyukas egyenruhájának képzettársításából születettnek tűnik, de valójában már az ötvenhatos események idején jelen volt.

A korábban bemutatott hazafias magyar képregényhősökkel ellentétben, maLVIn az X-Embörök realitásában is létezett – persze nem teljesen úgy, ahogy azt később Egyszi a képregényeiben olvashatta.

Mint arról már Torkosborz leírása is említést tett (és Titokzat hamarosan sorra kerülő leírásában is lesz róla szó), a forradalom idején egy csapat mutáns is összegyűlt a Várhegy alatti barlangok és bunkerek rendszerében, és legjobb tudásuk szerint támogatták a szabadságharcosokat. Kismartoni doktor például kórházat működtetett a sérült forradalmárok ápolására, és amikor Torkosborz bevitte hozzá az ekkor nyolc éves Titokzatot, együtt dolgoztak ki egy lelkesítő kampányt, mely azonban nem volt visszásságoktól mentes. Adva volt egy lyukas zászlóból varrt jelmezt viselő, gépfegyveres nőalak, akit a lelkesítő plakátokra festettek, és egy alakváltó kislány, aki teljesen élethűen meg tudta őt személyesíteni. A plakáton szereplő ruhát néhány zászlóból megvarrta a földalatti mozgalom egyik női tagja (a leendő Xavér prof édesanyja), majd Titokzat magára öltötte a forradalmárok által maLVInnak keresztelt hölgy formáját, és kivonult az utcára, hogy lássák őt a szabadságharcosok, és küzdjenek érte. De hogy egy nyolc éves kislányt kiküldeni meglehetősen lenge öltözetben a hideg őszbe, ráadásul az orosz katonák céltáblájaként mennyire vállalható áldozat, arról megoszlottak a vélemények. Így hát Torkosborz mindig vele tartott, és megvédte, miközben buzdító beszédeket tartott, és a falakra pingálta, hogy: Русские домой! – ez is csak azt jelenti, hogy „Ruszkik haza!”, de ezt a ruszkik is el tudták olvasni. Persze, ahogy a maLVIn megvalósításával kapcsolatos terv sem kecsegtetett sok reménnyel, úgy holt hamvába végül a forradalom maga is.

De a figura emléke megmaradt, és a kilencvenes években más hazafias hősökkel együtt ő is megtalálta a maga útját a modern szuperhősök ihletforrásai közé, és egyúttal Egyszemű Óriás szépen gyarapodó képregény-gyűjteményébe.