A 6. Szegedi Képregényfesztiválról szóló beszámolót fogadjátok szeretettel Pusztai Dániel barátunktól, aki nem mellesleg alkotótársunk is!

November 15-én megrendezésre került a VI. Szegedi Képregényfesztivál, aminek kapcsán két dolgot voltam kénytelen megállapítani: az egyik, hogy legutóbb három évvel ezelőtt mentem el erre a rendezvényre, a másik, hogy valamiért azt hittem, még csupán az ötödiket tartjuk. Más szóval repül az idő.

A három évvel ezelőttire még egy előadással is készültem X-men és mitológia címmel, most viszont csak kibicnek mentem – legalábbis eredetileg azt hittem, hogy úgy megyek. Közben azonban váratlan lehetőség adódott a Szeged Független Városállam című tematikus képregény-kiadványban, ahová az X-Embörök alkotógárdája is felkérést kapott három oldal erejéig.

Egy átlagos X-Embörök képregény alkotása a következőképpen történik: Váradi Gábor Antal és Rozgonyi Zalán kitalálják a történetet, megrajzolják a storyboardot, közben/utána összeülünk, és megbeszéljük a párbeszédeket – illetve alkalom adtán az egyéb tartalmakat. Ebben az alkotói fázisban a történet iránya, a merre már adott, viszont ki kell találni a hogyant, és ebben segítségünkre vannak a szereplők legfőbb jellemvonásai. Például Mágnesvas megalomán, Torkosborz tirpák, Jégkocka tahó, és ezeknek a tulajdonságoknak olyan formában kell megnyilvánulniuk, hogy az előrébb vigye a történetet, és mindezt tegyék frappánsan. Az én reszortom ezen szövegek megírása, míg Zaláné a rajzolás, Gáboré pedig a kihúzás és színezés.

Az első különszámnál kezdtem a szövegezést még 2011-ben, utána a stáb állandó tagja lettem. Mint említettem, ez a három oldalas lehetőség váratlanul jött, egyik nap értesültünk róla, a másik nap pedig már kész is volt a szöveg (amit persze utána még a barátaim szerkesztgetnek, eldöntenek, mi az, ami tetszik nekik, olykor több alternatívát is írok pont azért, hogy lehetőségük legyen választani).

De talán elég is a kulisszák mögé való betekintésből. Megírtam a szöveget, két hétre rá pedig lelátogattam Szegedre. Az a helyzet, hogy valójában egy fesztivált sem hagynék ki, már csak lokálpatriótai érzületből sem. Örülök, hogy Pesten kívül is van létjogosultsága az ilyen „geek” rendezvényeknek, amelyeket évekkel korábban talán megmosolyogtak volna. Az előző kettőről is csupán azért maradtam le, mert ’12-ben Dániában, ’13-ban Írországban tartózkodtam továbbtanulás céljából.

Szóval, lelátogattam Szegedre, majd el a fesztiválra. Úgy érzem, előadások terén mindenképpen ez volt a legsikerültebb az eddigiek közül. Mint írtam, nem csak megfigyelőként, de vendégként is részt vettem, mégpedig egy családias hangulatú kerekasztal beszélgetésen, amiben Gáborral és Zalánnal faggattak többek között a képregény keletkezéséről, a koncepcióról, munkamegosztásról, az alkotó- és szuperhősgárda szegedi kötődéséről.

Töredelmesen bevallom, megtisztelő, szívmelengető érzés volt barátaim mellett, a közönséggel szemben ülni, ahogy az is, hogy olyan alkotókkal együtt szerepel a nevem egy kiadványban, mint a már zsenge gyerekkoromban is ismert és elismert Marabu. Emellett egy kicsit szokatlan is… az a helyzet, hogy kölyökkorom óta írok, és erről a hobbimról azóta sem mondtam le. Nem egy kéziratom hever a fiókban, vár átdolgozásra, sőt, egy szép reményekkel és türelmesen vár. Azt szoktam meg, hogy rengeteg gürcölésből talán egyszer lesz valami, így bár nem először jelent meg a nevem a többiek mellett, most mégis egy antológiában, Marabu mellett.

Ráadásul nem is akarok nagyképű lenni, mert, mint azt a beszélgetésen is említettük, az X-Embörök voltaképpen egy regimentfős csapatmunka. Így a kerekasztal beszélgetés is valahol azokat a Comic Conos beszélgetéseket juttatta eszembe, ahol egy sereg alkotó tárgyalja ki az éppen aktuális crossovert, és mindenki hozzáadja a maga részét az alkotói folyamat során. Igazából ez az, amiért szeretek részt venni a képregény írásában-szövegezésében, hogy szeretem kifejteni a barátaim ötletét, ne adj Isten hozzáadni a magamét – amit aztán ők továbbcsiszolnak.

Már csak azért is, mert ez fordítva is működik. Gábor például nem egyszer illusztrálta az irományaimat – és ha valaha is megjelenek, szolgálataira igényt tartok –, ahol ő ugyanezt tette vizuálisan a regimentnyi fantazmagóriámmal, amik az ő segítségével keltek életre. (Ráadásul nem is akárhogy, rajzait egy népszerű hazai alkotó is méltatta.)

Szóval, ezek az első benyomásaim a megjelenésről, fesztiválról és beszélgetésről. Kíváncsi vagyok a visszajelzésekre is, miként vélekednek mások a munkánkról, mely más alkotók művei mellett kell, hogy helyt álljon. Ahogy arra is kíváncsi vagyok, mit hoz még a jövő az X-ök számára…