A Kivételös X-Embörök

A Kivételös X-Embörök - képzeld el, milyen lenne, ha az emberfeletti képességek Magyarországon is megjelennének! Mi elképzeltük. A gondoltakísérletet dokumentáltuk. Lerajzoltuk. Ti elolvassátok. Ugye? :D

Olvassátok!

 

X01_cim_resize_1.jpg X02_c_resize_1.jpg ujra_egyutt_resize.jpg

X04_c_resize_1.jpg

xkcs1_cimlap_1200.png

Különszámok:

ejmaszo_kiszallt_resize_1.jpg spec02_00_cim2_resize.jpg

ponyva01_00_kicsi.jpg

Barátaink

www.kalyberjoe.hu

Kalyber Joe, a kedvenc nem saját képregényünk

pilczroland.blogter.hu

Pilcz Roland blogja: képregény, könyv, zene...

archnihil.blogspot.com

Barangolás a fantázia birodalmában

Lájkold! :)

X év embörei

2013.11.27. 09:54 nevetőharmadik

X-ev.png2013. Tíz éves az X-Embörök! Ez alkalomból fogadjátok szeretettel ezt a kis visszatekintést, mely az 5. epizódban megjelent cikk szerkesztett változata:

2003. Akkor kezdődött, úgy, ahogy a képregény is. Akkor elindult valami, ami az időben előre is, visszafelé is mutat. X, és itt most már nem ismeretlen, hanem kereken X év alatt eljutottunk idáig. Már fut néhány éve a honlap – a második, mert az első nem működött a tervek szerint – már a képregénynek is van néhány kiadott repizódja (mármint repi-epizódja), és kb. 70%-ban elkészült a film is, ami már sosem fog eljutni a 71%-ig.

Ami pedig az időben 2003. előtti dolgokat illeti, ha visszafelé is számolunk X évet, akkor már az alkotógárda tagjai egészen jó arányban ismerték egymást (volt persze olyan is, akit még 2003.-ban sem), aztán fölmerült a külön-külön alkotás, majd annak logikus következményeként az együtt alkotás. Aztán témákat, kifejezési módokat és utakat kerestünk. Mindig is ott volt a késztetés, hogy valami komolyat, és nagyot alkossunk, és ezek mindig komolytalanba, nevetségesbe, önmaguk szörnyű paródiájába fordultak. És persze ott volt az intelligens humor (mi legalábbis annak láttuk), és az igény valami nem bárgyún kifacsart, és nem öncélúan altesti iránt, ami persze ettől még lehet kifacsart és altesti, és olykor az sem baj, ha kissé bárgyú vagy itt-ott öncélú, de mindenképpen egy olyan paródia, ami hibáival együtt, és sokszor éppen ezek miatt szerethető.

Próbálkoztunk is ezzel-azzal. A paródia, mint műfaj nem éppen egyszerű, hiszen ismerni és szeretni kell a tárgyát, hogy se felületes, se bántóan gúnyos ne legyen. Emellett érthetőnek is kell lennie azok számára, akik ismerik a kikarikírozott eredetit, és élvezhetőnek azok számára is, akik esetleg nem. Viszont benne van az a hatalmas előny, hogy ha nevetségessé válik, az éppen javára van, ahelyett, hogy ártana neki.

A karakterek és a körülöttük zajló, őket érintő és az életüket megváltoztató cselekmény kialakításánál, mindig szem előtt kellett tartani, hogy a humor az értelemre hat, de mégis van érzelmi vetülete, hiszen, akármilyen humoros is lehet valaki, ha közben nem szimpatikus, akkor nem fog célt érni.

És még egy fontos tényező volt az alkotás folyamán, amit igyekeztünk nem szem elől téveszteni: a hazai jelleg. Az X-Emböröknél ez teljesen a paródia esszenciájává vált, mert itt az alapvető kérdés is csak ennyi: Milyen lenne az X-Men – itthon? De korábban, más ötleteknél is fölmerült a hazai kulturális vonal kérdése. A rendszerváltás korának magyar kultúr-termékei és a nyugati képregények (szándékosan nem amerikait írtam, mert voltak ott azért nyugat-európai ihletforrások is) találkozása is többször fölmerült, mire eljutottunk az X-Embörökig.

Voltak ötletek, miszerint tegyünk valamit, ami magyar – és nem rossz, de akár jobb is lehetne – érdekesebbé, izgalmasabbá, és ezzel együtt elkerülhetetlenül abszurd módon parodisztikussá képregényekből, filmekből és más forrásokból kölcsönzött elemek hozzákeverésével.

Volt olyan projekt is, amiben egy (majd idővel több) magyar szuperhős kalandjait követjük nyomon, aki – később egész szupercsapattal közösen – próbál meg helytállni egy olyan társadalomban, ahol senki sem vevő rá, legföljebb a gyerekek.

Egy másik projekt gonosztevőkről szólt volna, akik azáltal teszik a világot jobb hellyé – persze akaratukon kívül – hogy mindenhol gonosz dolgokat tesznek, amit majd valaki megpróbál megakadályozni, és ezáltal ők hozzák létre a hősöket. És eközben időben és térben számos különböző kultúrát bejárnak, ezek felszínes ismeretével és sztereotípiái kikarikírozásával kialakított teljesen abszurd helyzetekbe kerülve.

Egy egészen zseniális alapötletű szerepjáték-univerzum Magyarországát bemutató könyv – meg persze a hozzá tartozó nem magyar eredeti kötetek sorozata – is ihletett egy projektet, egy provinciálisan posztapokaliptikus Szegederől, ahol csak azért megy tovább az élet – úgy is, hogy időközben szörnyek lepték el a magából szinte minden szempontból kifordult világot – mert az emberek mindenhez hozzászoknak, és alkalmazkodnak, és mivel a dolgok lassú folyamatként történtek, azokat az emberek igazán észre sem vették. Egyfajta "Most mér', há' nem eddig is így vó't?" hozzáállású világ, melyben az alkotógárda tagjairól mintázott (anti)hősök élik nem mindennapi mindennapjaikat.

És végül egyik sem lett az a projekt, amiről most cikket kellene írnom, hogy elindulásának tízedik évfordulójáról megemlékezzek (pláne nem közel fél éves késéssel).

Mint arra már itt-ott utalás történt, az X-Embörök annak idején képregényes és filmes projektnek indult egyszerre. Így bizony volt olyan szereplő, akinek előbb állítottuk össze a jelmezét annak eleven valójában, minthogy az első rajz elkészült volna róla. Egy-egy éppen csak nagy vonalakban megírt jelenet próbája vagy leforgatása közben az annyi apró kis részlettel és poénnal gazdagodott, hogy a képregénybe már úgy került. Míg más jeleneteket előbb képregényként írtunk meg, és vázoltunk föl, és csak azután gondolkodtunk el azon, hogy egyáltalán megpróbáljuk-e azt a filmbe beleilleszteni. Akár amiatt, hogy passzol-e a már összeállt forgatókönyvhöz, akár amiatt, hogy esetleg nem tudjuk szerény forrásainkból kivitelezni. Persze néha megpróbáltuk, itt is van Baljós úr filmes megfelelője, aki eredetileg nem szerepelt volna, de a képregény készítése közben úgy megszerettük, hogy néhány hónapot rááldoztunk a filmre vitelére. Illetve Dögállat, akivel hasonló volt a helyzet, ezért őt is megkíséreltük filmre vinni. DSCF1651_kicsi_resize.jpgDSCN0553_pimp_5_kicsi_resize.jpg

 Annyit azonban mindenképpen le kell szögezni, hogy egy az iskolából nagyon ismerős helyzet állt elő a filmnél. Arról van szó, amikor valaki nem ért valamit, és mégis meg kell tanulnia, és vért izzad érte, nem kíméli idejét és energiáját, majd úgy bukik meg a vizsgán, hogy éppen csak egy-két pont hiányzott volna a ketteshez. Valaki más meg egyszerűen csak nem jár be az órákra, nem is tudja, melyik tankönyvből kellett volna tanulni, de ha tudná, akkor sem nyitotta volna ki. És kettejük érdemjegye teljesen ugyanaz. Nos, körülbelül mi is így jártunk a filmmel. Rengeteg időt és energiát öltünk bele. Rengeteg pénzt pedig csak azért nem, mert nem volt – persze ez relatív, mert a végeredményhez képest nyilván ez is rengeteg, hiszen a semmit ingyen is elő lehet állítani. És a végén nem tudunk prezentálni semmit. A végeredmény körülbelül ugyanaz, mintha neki se kezdtünk volna. Ami csak lehet, rosszul működött, és ami nem lehet, az is. Most ott van egy nagy halom kiskazetta – mert a megvásárolt digitális kameráról közben kiderült, hogy azért mágnesszalagra rögzít, amit utána kell digitalizálni – és bár némelyiket már többször is számítógépre írtuk, mégsem vágható az anyag. Jobb gép kellett volna, meg jobb digitalizáló kártya, lényegtelen. Akkor is ott tartunk, hogy egy sor CD-n és DVD-n ott van egy sor jelenet kiírva, rossz minőségben, némelyik hang nélkül, és ezek egymással sem összevághatók. És ami még rosszabb, sem megfelelő technikai háttérrel, sem megfelelő szaktudással – ez ugyan a legkisebb probléma, mert az elsajátítható – sem pedig elegendő szabadidővel nem rendelkezik egyikünk se, hogy valamit kezdjen az anyaggal. Így hát marad néhány nagyon rossz minőségű fotó, és a közös alkotás kellemes illetve a közös munka nem egyszer inkább kellemetlen emlékei. Ne is essék most több szó a filmről! Majd egyszer talán kap egy saját cikket...

Ami a képregényt illeti,  a jelenlegi sorozatot megelőzően egyetlen képregény készült, illetve inkább csak egy rajzsorozat, az is a film nyitójelenetéhez, viszont két – sajnos egyaránt félbemaradt – változatban, egyszer a filmes, egyszer a képregényes dizájnokkal. Azt hiszem, egyszer ennek is szentelni kéne egy cikket. Íme ezekből egy-egy kép a Testvériségről: 03a_2full_kicsi_560.jpg

Az első epizódot 2006. nyarán kezdtük el kidolgozni, mert az előző három évvel ellentétben, arra a nyárra már nem sikerült összehívni a stábot. Az volt a terv, hogy egy kicsit más forgatókönyv alapján a képregényt is megkezdjük, hogy az is haladjon a filmmel együtt. Sok nehézség miatt – volt olyan időszak, amikor egy-egy oldal elkészültéhez egy-egy Szeged és Budapest közti ingázásra volt szükség – csak valamikor 2007-ben készült el az első epizód, de akkor igen gyorsan el is tudtuk kezdeni a másodikat. Ami talán a leggyorsabban haladt, az összes közül, de utána – hangsúlyoznom kell, hogy munka mellett – az eredetileg tervezett fél év helyett mindig négyszer annyi idő alatt készült csak el a soron következő rész. Tehát kb. kétévente, vagyis 2007.-ben az első és a második. A harmadikból 2009.-ben, az első Szegedi Képregény Fesztiválon már volt nyomtatott ízelítő, de teljes egészében csak a 2010.-ben indult új honlapon lett olvasható. A negyedik rész pedig 2011.-ben készült el – csak azért nem rekord-sebességgel, mert néhány oldal már jóval azelőtt megvolt belőle, hogy a harmadikat befejeztük volna, ami így jól kihúzza a kezdő- és végdátum közti időt. 2011. második felében az Éjmászó kiszállt? c. különszám készült, amit 2012.-ben követett a Senki Háza – az eredeti tervek szerint egy hasonló terjedelmű, harmadik rövid történettel együtt alkottak volna egy epizódhosszúságú különszámot, de közben fölmerült a naptár ötlete. Így hát 2012.-ben a különszám mellett még a Mutánslányok 2013 c. naptárat is elkészítettük, ami viszont nem is lett kész a Képregény Fesztiválra, és nem is hagyott időt a néhány oldal után megszakadt ötödik epizód folytatására. 2013. jubileumi éve teljesen az ötödik rész munkálataival telt. Az X-Embörökre fordítható idő évről évre kevesebb, a tervek pedig szaporodnak. Már most tudom, mi fog történni az ötvenedik epizódban. És a századikban. És a következő százra vonatkozóan is tele vagyok ötletekkel. A harmadik kivágott jelenet mellett, már most a fejemben van három hosszabb különszám története is, és egy kereszttörténet is formálódik, amelyben az X-Embörök a Magyar tenger Kalózaival közösen ütköznek meg Mágnesvas kapitánnyal. És még egy új projekt is lenne, amin már tíz éve (bizony, mióta az X-Emböröket csináljuk) dolgozunk, és könnyen lehet, hogy még tíz év múlva sem leszünk előrébb az anyaggyűjtésénél. Előre nem árulok el róla sokat, de magyar irodalmat dolgoz föl, és ugyancsak nehezen hozzáférhető, sokak által egyáltalán nem ismert köteteket kell hozzá fölkutatni. Izgalmas feladat, ami talán több eredményt hoz, mint a filmezés.

De ha már az eredményeknél tartunk, azért meg kell jegyezni, hogy az X-Embörök – ha néha csöndesebben is, de – mindig jelen volt a Szegedi Képregényfesztiválon. Az elsőn már futott a honlap, a másodikon pedig már ez a honlap futott (miután az első nem vált be úgy, ahogy szerettük volna), sőt még előadásokon is szerepeltek az X-Embörök. Az első alkalommal az X-Embörök, mint paródia került bemutatásra, a másodikon a karakterek háromdimenziósítása volt a téma, ami nem a grafikára vonatkozott, a harmadikon pedig a kulturális utalásokról és kiszólásokról volt szó. Ezen kívül ekkor már a standra került az Éjmászó kiszállt? különszám, illetve a Éjmászó és Mágnesvas személyesen is tiszteletüket tették, és dedikáltak.

magnesvas_ejmaszo.jpg

Tavaly, a negyedik Szegedi Képregényfesztiválon a Senki háza különszámot mutattuk be, amit nemsokára a Mutánslányok 2013 c. hivatalos X-Embörök naptár követett. Az idén pedig az X-Embörök tízéves jubileumát emlék-kiállítással ünnepeltük, ami még néhány napig (nem tudom még, mikor lesz időm leszedni) látható.

És végre megjelent nyomtatásban az első epizód! Meg a második! Meg a harmadik! Meg a negyedik! És – bár a honlapon még nem is olvasható – az ötödik is!

cimlapok_560.png

2013. Eltelt tíz év. Most itt ülök egy tanyán Szeged közelében, mely nagyon sokat hozzátett Senkiháza hangulatához. Írom a visszatekintő cikket – ahelyett, hogy valami hasznosabbat csinálnék – és nem tudok nem gondolni a többiekre. Az alkotógárda tagjai közül most sokan vannak távol. Kik csak másik otthonban, mint akkor, kik az ország más részein, kik az Új világban élnek már, kik pedig a régiben szétszórva. Némelyikükről tudom, hogy mikor találkozunk legközelebb, némelyikükről nem. Egyikükről sem tudom viszont, hogy ezt mikor fogják olvasni. És azt sem, hogy ők is így emlékeznek-e vissza a dolgokra. De akármikor is, és akárhogy is lesz, köszönöm az elmúlt tíz évet.

Most próbáljunk meg még tízet! Mit szóltok?

Utolso_vacsora_560.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://x-emborok.blog.hu/api/trackback/id/tr425660155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.